Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Párizs történelme

A Párizs helyén állt kis kelta halászfalu csak az időszámításunk előtti 52-ben, a rómaiak érkezése után indult fejlődésnek.   Az akkor LuteKépciának nevezett településen a rómaiak fórumot, színházat, amfiteáriumot, vízvezetéket és közlekedési csomópontokat létesítettek, amelyet a "Párizsiak városának", Civitas Parisiorumnak (jobbra) neveztek.
508-ban Párizst a Meroving dinasztia első koronás tagja, a kereszténységet 496-ban felvevő Clovis a frank királyság központjává tette.
A második francia királyi dinasztia, a Karolingok korában Párizs egy időre elveszítette központi rangját. A Kapeciánus-dinasztia tagjai, akik 987-től 1328-ig uralkodtak, a Cité-szigeten alakították ki rezidenciájukat. A város a Szajnai hajózásnak és kereskedelemnek köszönhetően virágzott. 1163-ban kezdődött a Notre-Dame építése, a hatalmas katedrális közel 200 év múlva készült el. A Louvre építése is elindult, akkor erődnek készült. A Halles városrészben megnyílt az első vásárcsarnok, városszerte kikövezték a legfontosabb utakat.
1215-ben megalapították a párizsi egyetemet, IX. Lajos alatt két új kollégium alakult, a Sorbonne és a Saint Chapelle. Ebben az időszakban alakult ki Párizs máig aktuális felosztása, a Cité-sziget a főváros szíve, az ország politikai életének centruma, a kereskedelmi központ a Halles negyedben található, a Szajna bal partján áll az egyetem. Párizs ekkor Európa legnagyobb városa volt a mintegy 80 ezer lakossal.
I. Ferenc uralkodása idején Párizs pompás főváros, a Louvre erődjét és lakótornyát lerombolták helyén 1528-ban indult meg a pompás reneszánsz palota kialakítása. 1500. és 1511. között megépült a Notre-Dame-híd, 1533-ban felújították a Városházát. IX. Károly (1560-1574) idejében a Louvre részeként megépült a Tüleriák-kert és a palota.
Az ötévesen királlyá lett XIV. (Nagy) Lajos királyi rezidenciának Versaille-t választotta. A márvánnyal, több száz szoborral és festményekkel díszített épület kertje is a Napkirály hatalmasságát hirdette. Az ekkor félmillió lakosú Párizs továbbra is művészeti és intellektuális központ maradt. Elkészült a Champs-Elysées, az Invalidusok temploma, a Salpétrière, az Obszervatórium, a place Vendôme és a Louvre kolonnádja. Párizsnak a Forradalom adta vissza korábbi jelentőségét, a Bastille rabjait kiszabadították, az önkényuralom jelképének számító erődöt 1789. július 16.-án lerombolták. Helyén később kialakították a place de la Liberté-t (Szabadság-tér), a közepén magasodó oszlop tetején a Szabadság-szoborral. Bonaparte Napóleon hatalomra kerülése egyben számos nagy párizsi munkálat kezdetét is jelentette, hidak, sugárutak, a Diadalív, az első passage-ok, a Tőzsde építése, az Ourcq, a Saint-Martin és a Saint-Denis csatornák kialakítása.
Kép A modern Párizs George Haussmannak (balra) köszönhető,   a nagy és korszerű  európai főváros létrejötte, amely megfelel a modern közlekedés feltételeinek, kellemes lakhely és sok benne a zöld terület.
Az 1944. augusztus 25.-i felszabadulás után napjainkig töretlen Párizs fejlődése. Számos régi városrészt felújítottak. De Gaulle tábornok idejében megépült Roissy (Charles de Gaulle) repülőtér, George Pompidou emlékét a modern művészeteknek szemtelt Pompidou-központ idézi. A későbbi köztársasági elnökök sem takarékoskodtak, ha maradandó építészeti alkotásokról volt szó. Valéry Giscard d'Estaing mandátuma alatt az Orsay Múzeum és a Tudományok Városa (La Villette) készült el, a François de Mitterand idejében kezdődött nagy munkálatok eredménye a Louvre híres piramisa, a Bastille   Opera, a Nemzeti Könyvtár, a Gazdasági és  Pénzügyminisztérium, a  Bercy. Jacques Chirac a stadiont, a Stade de France-t építette a párizsiaknak.